Grafo didakt magazin 2003.4.évf. 2.szám

2011, december 20 - 10:06 — teglamuzeum

 

,, Tűz és Föld házassága"

Él Magyarországon egy ember, akiről nem írnak újságok, nem beszélnek híradások, mégis nagyszerű élmény házi múzeumát meglátogatni.

Egy kicsi, 4 római kori településből összeálló faluban, Szanyban él. Ő a ,,téglás ember", aki életét a különböző korból származó téglák gyűjtésének szentelte. Kiderül, hogy nemcsak gyűjti - ahogy ő nevezi csillogó szemmel - a tűz és föld házasságának gyümölcsét: a téglát, de gyüjteménye minden darabjához annak történetét is felkutatja. Naponta elsétál téglái között, hogy átérezze ,,hány imádságnak, várostromnak, főúri báloknak, polgári jólétnek, szegényebb emberek mindennapos küzdelmeinek lehetnek tanúi a falaknak e sejtjei."

Kőművesként - úgy 30 éve - mint építőanyag kezdte érdekelni a tégla, hisz régi épületeken, műemlék jellegű építkezéseken dolgozott. Később a téglákon található monogramok keltették fel érdeklődését, érlelték gyüjtőszevedélyét. Ma már tudományként beszél e páratlan szenvedélyről. Munkája a régészeti feltárások közé sorolható, hisz több, mint 2300 téglát őrző, saját készítésű múzeumában pillanatok alatt írástörténet és töténelem óra közepébe csöppenünk. A vidéki ember gazdag szókincsével, ízes tájszóval beszél a történelem minden ide vonatkozó részletéről Rugli Dezső. Beszél az agyagipar bölcsőjéről, az ie. 4000-5000 évvel ezeőtti Mezopotámiában kezdődött agyaggyártásról, melyet 6000 éves vályogépítkezés előzött meg Egyiptomban. Kiemeli Assur király könyvtárát, ami 22000 darabos agyagtáblákból készült ékírásos gyüjtemény volt.

Korszakonként szövi egységes egésszé gyüjteményének történetét, s lázas igyekezettel mutatja a hozzátartozó kincseket.

A tégla szó a latin tegula megfelelője, s az emberiség első mesterséges építőeleme volt - mondja, majd hozzáteszi, hogy egyes népek építkezési szokásait mindig a természetben lévő építőanyag befolyásolta. Saját készítésű mozaikképekkel is díszített múzeumában fellelhető a szanyi háromtornyú templom, a csíkszeredai templom és a Szent Anna kápolna élethű képe is. Most a soproni Széchenyi templom mozaikképén szorgoskodik éppen.

Ámulva szemlélgetjük a féltve őrzött kincseket, de Ő máris nyújtja felént az üvegcsében őrzött sivatagi homokot, s bíztat, hogy tapintsuk is meg ezt a finom szemcsés szerkezetét. Közben egy kis szél támad. Felfigyelünk egy furcsa hangra. Ekkor vesszük észre, hogy nem csak a szem látóterében kell szemlélődnünk, hanem a magasba emelkedik egy - szintén saját keze munkáját dícsérő - különleges szélforgó, melyen a fűrészelő embertől a szélmozgásra beinduló rotorral megépített repülőgépig sok különlegesség látható.

A koronként csoportosított vitrinekben sorakozó téglákról mindnek tudja eredetét, szerkezetét, tulajdonságait. Tisztelettel beszél róluk, minden darabot becsül.

Sokszor messze határból, kézben cipelte haza a kincset. A környékbeliek hóbortosnak nézik, ezt ő jól tudja, de nem zavarja. S hogy mennyire nem, az kiderül a beszélgetésből, melyből ízelítőként az általa elmondott korszakonkénti jellemzőkből idézünk.

Az ókori építészet

Bábel tornyát említi szeretettel, melyet 205 évig építettek, 186 millió téglát használva fel a munkához. 78000 kőműves halt ki erről az építkezésről, míg felépült az a 221 méter magas építmény!

A római téglák

A római légió katonái honosították meg már 2000 évvel ezelőtt. Nemcsak tömésre, vagy vázkitöltésre használták, hanem örökké tartó műeszközként kezelték. Jellegzetessége, hogy kétujjnyi vastag, másfél, vagy két láb hosszú, négyszöges alapú, ólompor, vörös színű és csengő hangja van. Máris hallhatjuk a violin hangot, s fotozás közben mosolyogva nézünk össze: kár hogy hangos kép nem készíthető. Rugli Dezső gondolkodás nélkül választja e csengőhangú ,,S-betűs" római téglát arra az esetre, ha a sors kegyetlensége folytán mindössze egyetlenegyet mutathatna be.

1000 évek bizonyítják , hogy a rómaiak téglaépítményei föld felett is és föld alatt is megőrzik eredeti mivoltukat. Ők már jelzésekkel látták el tégláikat. Eleinte a római légió elnevezéseivel, majd elkezdődött a növények ábrázolása. Később a jövő számára szóló üzeneteket küldtek ezeken a darabokon.

Az Árpád kor téglái

Ezeket nem írásokkal és monogramokkal látták el. Méretükkel és sötétvörös színükkel tünnek ki. Voltak egészen nagy és egészen kis méretűek. Gyűjteményében megtalálható a 1902-ből Árpád kori templom falából felfedezett darab is. Sopron vármegyei titkár jelentése ír arról, hogy Szany határában is egy Árpád kori templomfal romjaira bukkantak. Ezeket a 60-as évek közepén talajlazító gépek forgatták ki a föld mélyéről. Kovácsolt kulcsot is találtak ebből a korból, ami a gyűjteményben előkelő helyen díszeleg.

A szanyi kőműves-régész életfilozófiája: ,, nem mindegy, hogy az ember büszke-e saját településére, városára, ahol él." Ő bizony nagyon büszke, pedig a térképen is alig található a kis falucska, neki mégis az életművét összefoglaló múzeumot rejti. S máris mutatja a település 600 éves évfordulójára készített Szany feliratú munkáját. De előkerül a 2000. évi jubileumra készített téglája is.

Török kor

Ekkor kezdődött a téglagyártásra való berendezkedés. Az 1600-as évek elején agy lendületet vett Magyarországon a téglaégetés, mert I. Ferdinánd királynak tudomására jutott, hogy a török Bécs megtámadására készül. Ezért lefoglalta az egyházi téglaégetőket, és a téglagyártással a várak megerősítésére rendezkedtek be. Gyűjteményében megtalálható a 12. századi várkapitány monogramos évszámtáblája is. A geometriai alakzatok alkalmazása után elkezdődött a monogramok használata. Először domború, kézzel vetett táblák, mjd a mélyített monogramokat ábrázoló téglák présgéppel történő készítése volt a módi. Később ezt a monogramok és évszámok kombinációjá váltotta.

Uradalmi, grófi téglák

Hazánk legtekintélyesebb uraságai az Eszterházyak és a gróf Széchenyiek voltak. Az Eszterházyak számos téglaégető központot hoztak létre, többek között Fertődön, Pápán, Tatán Széchenyi Nagycenken üzemeltetett téglaégetőt. Az 1840-es években Széchenyi István fia, Béla korszerűsítette, az ,,üzemet" és látta el a téglákat S.B. és korona jelzésekkel. 1848 tiszteletét mutatja a korból származó téglán látható nemzeti színű szalag, de az Osztrák-Magyar Monarchia címerei is előbukkannak a kőnyomatokban. A monogramok, évszámok mindig a kor lenyomatai, mert a tulajdonosok változásait magukon hordozzák. A téglákon elhelyezett monogram képet ad a rajta szereplő tulajdonos anyagi helyzetéről, hisz minél cifrább egy darab, annál módosabb a tulajdonosa - mondja magától értetődően. Feltétlenül emlékezzünk meg a csipkereki Fi Józsefről - kéri, hiszen neki volt egyedül Magyarországon 1990-ben még üzemelő, egyszemélyes vályogvető műhelye. Nos, Rugli Dezsó, a ,,téglás" - nem módos ember. Házi múzeumába, ahol az ajtó mindig mindenki előtt nyitva áll - a belépés mégis ingyenes. Gazdagságát a gyűjteménye jelenti. Nem vágyik luxusautóra, extrákkal felszerelt lakásra. Van egy titkos álma, hogy az egyiptomi piramis falát megtapinthassa, s arról, mint már megtapasztalt élményről beszélhessen a felnövekvő generációnak, természetesen kiegészítve az ő mély ismereteivel. Másik - talán könnyebben elérhető - vágya, hogy találkozzon azzal a magyar régész kutatóval, aki repülőgépről szemléli a tájat, s a föld elszíneződése alapján következtet különféle kincseket rejtő területekre. A nevét nem tudja, s bizonyára a régész sem tud az ő munkásságáról, de talán ha segítenénk neki a találkozásban, s együtt repülnének, landolás után lenne miről beszélniük...

Rugli Dezső nem bocsátott ki téglarészvényt álmai és múzeuma megvalósításához, egyszerűen csak a tiszteletét fejezte ki.

A több, mint 2300 tégla közül bármelyiket érdemes lenne még megmutatnunk, de búcsúzóul, az érdeklődés felkeltéséül egy személyes látogatásra a szanyi téglamúzeumba álljon még itt a Tihanyi Apátságból származó féltve őrzött kincs.